Varsó

Úgy tűnik, hogy az emberi civilizáció véges határai újból és újból meg kell, hogy mutatkozzanak. Varsó minimalista stílusú belvárosa még mindig itt van velem, és nagyon remélem, hogy a jelenleg kibontakozó folyamatokra a nagyon fejlett modern társadalmak tényleges legyintéssel fognak válaszolni, és nem fogják bekapni a horgot. Persze ha azt nézzük, hogy a jó és rossz örök küzdelme végtelen idők óta tart, és hogy lényegében mindegy, hogy milyen formát ölt, akkor mondhatjuk, hogy semmi meglepő nem zajlik.

Mivel egyházi programban dolgozom, gyakran felteszik a kérdést, milyen vallású vagyok. De erre mégis mit feleljek? Ateista? Buddhista? Hindu? Kezdő keresztény, ha érdekel Jézus élete? Vagy h ez mind, akkor már ökomenikus lettem, de ha valamelyik dogmával szembemegyek, akkor egyből eretnek is?

Milyen erő adhat jogot bármiféle szavaknak arra, hogy elválasszanak azoktól az emberektől, akik ugyanazt tapasztalják, amit én? Hogyan lehetne áthidalni a szavak és nyelvek, vallások szakadékát? Miért nem érzik még mindig, hogy a jó és rossz fogalma, a megkülönböztetés  felesleges? A legegyszerűbbnek azt találtam, ha csak simán Istenről beszélek, vagy a megtapasztalásokról, vagy a dharmáról, amit itt etikának vagy morálnak tartanak. A karma törvényei ugyanúgy átszövik a Bibliát, ahogy Jézus is a jógikéhoz hasonlan gyógyított. Teljesen felesleges több hagyományról beszélni abban az értelemben, hogy magunkat azonosítsuk vele.

Nem tudom, azt hiszem ugyanoda értem, ahová a legtöbb nagy tanító, amikor arról kezdett beszélni, hogy egyszer majd minden ember felismeri az "Egy" fogalmát. Attól egyébként sem értenénk meg egymást, hogy egy nyelvet beszélünk, sőt az azonos nyelv csak lusta látszat. Alapvetően kevés az az alkalom, amikor figyelünk egymásra, és még kevesebb, amikor tudatosan törekszünk rá.

Appamádena sampádettha...

Jóga Lengyelországban

Tegnap este David portugál-estet tartott. Tőkehalat készített (fokhagyma, olivaolaj, só, bors), ami egészen átlagosan tőkehal volt. (A halak tegnap belakták a hűtőt, úgyhogy most kellemes illat van benne XD) A portugáloknak 2000 receptje van a tőkehal elkészítésére... utána a klasszikus narancsos tejberizs fahéjjal - isteni volt. Utána unóztunk, de Mariusz házában külön szabályok élnek az unóra, szóval az elején csak kapkodtam a fejem :D de aztán felpörgött a dolog. Paulina is játszott, bár nem vágta a játékszabályokat... most már békácskának hívom, ami úgy fest nagyon tetszik neki :)

A többiek tovább mulattak (később Dináék megtanították a jelenlevőknek a Banana-songot, amiről azóta híresek vagyunk az egész suliban), és ha jól értettem, akkor elfogyott a Portói is, én viszont hamarabb leléptem az estről, mert részt akartam venni egy totál lengyel buliban (ez kb mindhármunk általános terve az önkéntesek közül). Dicséret illeti Martát, a mentoromat, nagyon jó érzékkel tanítja és váltogatja a nyelveket. Kisebb-nagyobb dolgokat már tudok is mondani lengyelül :) Gyűjtöm a szavakat, meg igyekszem figyelni arra, amit mondanak. Néha automatikusan értem, de néha elveszítem a fonalat. Elég fárasztó, de amikor sikerül megérteni, akkor nagyon happy vagyok.

Nagyon jókat eszünk és iszunk.. találtunk egy menő milky-bar-t, meg tegnap Artur családjával szintén barátfülét ettünk - ruszki és túrós barátfülét :D hú de furcsán hangzik ez most magyarul. Az orosz cuccban krumpli, hagyma, fűszerek vannak (nnaaagyon finom!) és volt hozzá wok és tai mártás - a túrós derelye meg tejföllel evendő (hogy visszatérjek műanyag szanszkrit gyökereimhez.)

Gyűlnek a barátok és a programok, a pihenés és az evés az, amire rá kell koncentrálni, egyébként minden nagyon faja. Az EVS (ahogy általában az interkulturális tanulás) nemcsak az önkéntes feladatokról és az adott ország kultúrájának a megértéséről szól, de arról is, milyen gyorsan tudunk váltani, vagy mennyire tudjuk megőrizni a saját identitásunkat, adni másoknak. Én most külön hálás vagyok Aniának, Mariusz feleségének, és a baptista baráti körnek, mert képesek voltak arra rávenni, hogy gyakoroljak velük jógát. Tanításnak nem nagyon nevezhetem, mert nem vagyok még képzett tanár, de a legkezdetlegesebb dolgokat meg tudom nekik mutatni, van tolmácsom, és így szépen lassan, fokozatosan tanulok én is velük együtt. Külön jó, hogy önkéntesen tudok nekik tanítani, és ők sem pénzért tanulnak.
Nagyon remélem, hogy a negyedik hónap végére valamelyikük felvállalja majd az utazást és a jógatanári képzést Indiában (egy ember már régóta szeretne eljutni), viszont a pénz számukra ugyanúgy kérdés, mint nekem. Nagyon-nagyon hasonló a magyar és a lengyel kultúra, és azt sem reméltem, hogy Európában fogok találni olyan országot, ahol ugyanolyan jól érzem magam, mint Indiában. A lengyel emberek mentalitása nagyon hasonló az indiaiakéhoz. Figyelnek mindig mindenkire, segítenek, készségesek.

Friss kalandok

Elvagyunk mint a befőtt, és a legnagyobb poén az, hogy mindenki azt hiszi, h csak tengünk-lengünk, és lényegében nincsen semmi dolgunk, miközben még kialudni sem nagyon tudjuk magunkat... Persze azért jó ez a pörgés, csak néha off-ra kell tekerni. Otthoni dolgokra egyáltalán nincs időm.

Babysitting, játszótér, angol nyelvklub, családlátogatás, folyamatos nyelvtanulás, koncert, prezentációk, rádió-projekt, táborszervezés, beszámolók írása, mellette a házimunka és a bevásárlás... huhhh.
Az, hogy néha csak 4-5 fele tudunk enni, kb smafu, és erre most már megoldást is kell találni.
Az időjárás - szétfagyunk, kb mintha Londonban lennénk. De ez remélhetőleg fog változni. Meg néha gyorsan változik egyetlen nap alatt.
A lengyelből is elég néha öt óra egy napra, de azért igyekszem nyitott lenni, illetve nagyjából mindenhol van, aki fordítson, meg mutogatunk, magyarázunk, stb. Csak azért ez is le tudja szívni az embert rendesen.

Az új hobbim a bacchus szobrocskák gyűjtögetése lett - van belőlük min 19, de állítólag 24 a városban, és a legkülönfélébb helyeken bukkannak fel.

Tegnap elmentünk bulizni, amit David már nagyon várt, mert látni akarta az arcunkat, ahogy rákapunk a bulizásra :P Van egy elmélete, h nincsenek helyes lengyel pasik, ami egy nap alatt megbukott, eddig láttam három nagyon helyes srácot... ja, meg lesz egy egyetemi szépségverseny, és valszeg fogadunk majd egy kebabban, h ki nyeri. Érdekes, országonként mindenki egészen mást látott szépnek, viszont az arckifejezéseket azonos módon lőttük be. A lengyel ízlés az erős, karakteres arcot, a természetességet és a nagy szemeket kedveli (de ezt sem általánosítanám úgy, mint David :D)

A mai baptista istentiszteleten meg részt vehettünk egy konfirmáción. Ez egyébként választható program, de mivel kedveljük ezt a közösséget, általában elmegyünk vasárnaponként. Az ő gyerekeik jönnek az angol klubba, meg valszeg majd a táborba is, és általában poénkodunk rajta, mikor hat gyerek csüng egyszerre a hintasoron, hogy olyanok vagyunk mint egy naaagy család :))

Magyarország promotálásával van néha problémám, de a lengyel-magyar barátságra lehet hivatkozni, meg elterelem a figyelmet Indiával :D hát ja. Súlyos...

Ma voltunk az egyetemi rádióban egy interjún, ami kedden kerül majd adásba. A riporter nagyon jó fej volt, megmutogatott mindent a rádióban, és az interjú előtt készített egy próbainterjút is, amivel kvázi összeszedte, h miről lesz majd szó. Íme egy fotó, amin rendkívül kipihent cukorfalat másunkat láthatjátok. Azt mondta a srác, h a lengyelek is sokat isznak, de alapvetően igen, elég egészségesek, és nincsenek nagyon megvéve.

środa czwartek piątek sobota ...

Lengyelül tanulni könnyebb is, meg nehezebb is, mint gondoltam. A nyelvtan könnyebb, mint a szanszkrit, ám a kiejtés már kevésbé.. gyvzsnydnyzsscs... kb 
Miután latin önkéntesünk elkábította mindkét tanárnőnket, és egész órán alig tanultunk valamit (persze elég lesz ezt is memorizálni), ételosztás következett, amiből kimaradtam, mert más feladatot kaptam.


Mindazonáltam lett egy szerelmem, aki miatt nagyon is érdemes tanulni ezt a nyelvet. Három éves, és Paulinának hívják. Másra sem vágyom, mint hogy az egész életem a játszótéren töltsem vele pillangók meg pitypangok után rohangászva :)) 
A nap végére, mire összeállt a holnapi prezentáció, és a két nyári tábor marketingje, a programkordinátor mosolyogva mesélte, hogy 3 éves kis magzata a sírás szélén járt, mikor kiszálltak a kocsiból, mert "hát hova lettek az ő új barátai?" :))
Hát így állunk.

success

Délelőtt elkezdtem szerelni a kamerám, és ha minden igaz, sikerült megoldani a problémát.
Sikerült egy lengyel oldalról megrendelni az egyre fájóbb pontként hiányzó jógaszőnyegem.
Délben megkaptam az új telóm, úgyhogy van most már lengyel számom is, de él még a régi is.

Túl vagyok a vetítős bemutatkozáson, és nagyon tuti kis istentiszteleten vettem részt a baptistákkal: a dalok szövegét kivetítőn követhetjük, és nemsokára elektoromosan is megkapjuk - tényleg beszarás, milyen nehéz követni.
Kipróbáltam az új színeket, és asszem nehéz lesz NEM festenem.
Ragad rám szép lassan a lengyel, szerencsére meglehetősen csicsergős wolontariusz és wolontariuszka lakik velem. Nemsokára couchsurfing party!! :)

Tegnap a lengyel alkotmány napja miatt minden zárva volt, úgyhogy a pálmaházon kívül főként város- és kirakatnézegetés volt a program. Délelőtt elcsíptem valamilyen templomi ünnepséget, jó kis hangulata volt a tavaszi városnak a sok ünneplőbe öltözött emberrel. Vicces volt, egy riporter nagy boldogan mosolygott rám, én visszamosolyogtam, és mikor elkezdte tolni lengyelül, kiábrándítottam, h bocsesz, I dont speak Polish. Délben teletömtem magam pieroggal (ami nálunk talán pirog?), és akkora adag volt, hogy a végén már alig bírtam megenni. De azért az első pillanatért, amikor kihozták a forró kis cuccokat tejfölös túróval a tetején, céklával körítve, és megkóstoltam... na azért már önmagában megérte ideutazni :D

Amit sejtettem, az be is következett - megjelentek a gondterhelt arcok az utcán. Az első hajléktalan ember is elment mellettem, olyan tehetetlennek éreztem magam, hogy nem tudok lengyelül.. (pénzem meg ugye még nem volt biztosan). Sikerült a hiányzó dolgokat beszerezni, meg feltérképezni, h a shopping mall tulképpen dögdrága, és tökuncsi. 

Meglátogattuk az első családot - nevelőszülők két saját, és négy nevelt babával.. hát nem semmi. Apuka és anyuka lett és magyar mondatokkal vártak :)) Tanulgattuk a szavakat, játszottunk a gyerekekkel, aztán egy kis terrier is betévedt a teraszról. Nagyon közvetlenek voltak és természetesek. Naná, hogy a kis hiperaktív Ola lett a kedvencem. Olyan kis huncut szeme volt, hogy hihetetlen. Rémesen disznón evett, és mindenhol végiggurult, ahol csak tudott a padlón :) A végén persze a gyerekek nem akarták abbahagyni a játékot, dehát menni kellett.

A lengyelórára szuper volt Mártával és Patríciával. Nagyon sok közös szó él a lett és a magyar nyelvben. (Dinával eddig még nem fárasztottuk egymást a nyelvrokonság kutatásával).

Utána papírmunka jött és discussion a jövő hétről. 

Jóleső fáradtság, h nem hiába eszem a kicsiny hazámtól kizsigirelt németekhez átszipkázott rám újra leosztott uniós vagyont. Frankón meg akarok tanulni lengyelül, mert bár nagyon nehéz, de pont ez benne a kihívás.

Dobranoc!

Cześć!

Az utazás rendkívül kalandos volt. Az otthoni melegrekordot a gépem és én is megsínylettük. (A ragasztás az oldalán egy helyen megadta magát, de ez legyen a legnagyobb gond, mert a fényképezőmet sem volt időm otthon szervizelni.) Az összes csatlakozási időpontot fejből tudtam, de ugye ehhez még térbeli koordinátákat is kellett rendelni. Minden nagyon szokatlan volt és szláv, viszont a lengyelek kézről kézre adtak, aggódva tárgyaltak a kalauzzal, hogy tudok náluk jegyet venni, meg jókat beszélgettem velük stb. Dehát... 2012. A vonaton Mastercarddal lehet fizetni, a másikon egy szimpatikus fiatalember beváltja az euróm, wifi mindenhol, és így tovább.  Ja. A Ryanair személyzetét kicsit megsajnáltam, végig kell marketingezniük még a legrövidebb utakat is, idióta parfümöket mutogatni az utasoknak.

A reptereken folyton indiai emlékek jöttek be (a hőség, a naftalinszag és a nemzetközi konyha is közrejátszhatott), leginkább az utolsó vonatutazás során éreztem már azt igazán, hogy Lengyelországban járok: gyönyörű zöld kaszálók, nagy alapterülető lapos farmépületek, átgondolt erdőgazdálkodás, és a lengyel nyelv kellemes zsizsegős duruzsolása, amit azt hiszem eleinte utálni fogok, de ha egyszer megszólalok majd rajta, akkor biztosan élvezni fogom ;) Holnap lesz az első lengyelóránk, már nagyon várom, addig is nekiállok megírni az első lengyel bevásárlólistám - ezzel nagyon sok polc előtti ácsorgást fogok megspórolni magamnak.

A lengyel emberek egyébként nemcsak kedvesek, de nagyon szépek is. Van ízlésük a divathoz - meg is lepett milyen kis trendik még az idősebbek is. Persze van itt is szegénység - egy hölggyel beszéltünk róla, hogy sokan elmennek vendégmunkásnak külföldre, mert az ipar nagyjából fel lett számolva. Mindenesetre akik itt maradnak, jól érzik magukat, és él még a generációk között átívelő hagyomány. Két önkéntes lakótársam van: David Portugáliából és Dina Lettországból. Mindketten aranyosak. Lakik még a plébánián egy pap is, ő csak németül és lengyelül tud, úgyhogy még nem tud róla, de célszeméllyé vált :)

Zielona Góra korábban német terület volt, emiatt kicsit németes a város hangulata. Holnap ünneplik az alkotmány napját, így a szolgálatom csak pénteken kezdődik (aki nem ismeri az EVS-t: térítéses rendszer van, számlázni kell mindenhol, de a program alapvetően fedezi az összes szükséges kiadásunkat) A netmarketinget még csak most kezdem, de azt hiszem, elég jól kitalálták ez a programot, és bőven profitál belőle bármely európai társadalom.

Egyszóval egy-két technikai málőrtől eltekintve minden a legnagyobb rendben, holnaptól lesz lengyel telefonom, küldöm majd a számom, vagy skypon is elértek.